Az ultrahang (más néven szonográfia vagy ultrahang) az orvosi képek megszerzésének módja.
Az ultrahang a második világháború alatti szonár technológia fejlődésének eredménye. A beteg bőrével érintkező hordozható eszköz nagyfrekvenciás ultrahanghullámokat hoz létre, és fogadja a belső szervek által küldött visszhangokat. Az ultrahang előnye, hogy elkerüli a röntgensugarak káros hatásait, ráadásul a berendezés hordozható és megfizethető. Hátránya azonban, hogy nem nagyon tiszta képeket kapunk.
Bár először az 1950 -es években alkalmazták, ezt a klinikai képalkotási módszert elsősorban a számítógépek fejlesztése után alkalmazták. Az ultrahangot nem a csontok és a tüdő vizsgálatára használják, de széles körben használják a szülészetben, ahol a képek segítségével megállapítható a méhlepény és meghatározható a magzat kora, helyzete és fejlődése. Az ultrahang képeket más orvosi területeken is használják, segítve a gyors diagnózis felállítását.